tag:blogger.com,1999:blog-82528777411749049542024-02-02T00:34:33.001-08:00Talán egyszer a holdon...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-8252877741174904954.post-83842804056960359042015-04-12T05:11:00.001-07:002015-04-12T05:15:03.762-07:002. fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVmqvZ3UsJQPb325erdCGGtvn14RWM1H-e9S-aodaf3nl4xRa2rKsfiV9mS7vmUkeAZWFVmAO2JGdKCtj-9lcfy31gd0fibmvPrboFNnq2VEaUKlsguDPKfdgyXPjrG4zq4GaRY94BWgg/s1600/fairy.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVmqvZ3UsJQPb325erdCGGtvn14RWM1H-e9S-aodaf3nl4xRa2rKsfiV9mS7vmUkeAZWFVmAO2JGdKCtj-9lcfy31gd0fibmvPrboFNnq2VEaUKlsguDPKfdgyXPjrG4zq4GaRY94BWgg/s1600/fairy.png" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;"><i>Sziasztok!</i></span><br />
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Meghoztuk a második fejezetet, nagyon örülnénk a visszajelzéseknek! :3 Jó olvasást! :)</span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Szobája ablakából Aurél rálátott a kerti
kiskapura. Gondolatai egész nap Flóra, a tündérlány körül jártak. Családjának
is beszámolt a tegnapi furcsa eseményekről, azonban egyikük sem foglalkozott a
különös történettel. Aurél ezt betudta az ijedségnek, amit rövid eltűnése az
erdőben okozott nekik. A fiú felsóhajtott, tekintete a zöld lombokat pásztázta.
Gondolatban már tucatszor feltépte a kaput és kirohant rajta. Nem tudta vajon
újra odatalálna-e arra a helyre, ahol Flórával találkozott, ugyanakkor biztos
volt benne, hogy a lány megtalálná őt. Egy nap, amikor a nagyszülei átmentek a
szomszédba – őt is hívták, de hasfájásra panaszkodva otthonmaradt –, kiszökött
az erdőbe kutyájával, Bodzával együtt. Végigloholt vele együtt az erdei
ösvényen, ami az állatkert előtt vezetett el, majd a vidámparknál, az autóbusz-fordulónál
egy újabb ösvényre tért rá, amely a Kisrét felé vezetett. Odáig nem mentek el,
csak az első tanösvényes tábla után valamivel, ahonnan is letértek az útról.
Felfelé vették irányukat, és hamarosan egy újabb, ám jóval elhagyatottabb
ösvényre tértek rá. Inkább volt csapás, mert nem igazán járták ki, és
gyomnövények és apróbb cserjések burjánzottak az út mentén. Mintha hűvösebb és
sötétebb is lett volna, bár azért hatolt be némi fény a fák ágai között. Aurél
egyre növekvő izgalommal haladt előre, és remélte, hogy rátalál Flórára. Bodza
lelkesen előrerohant a csapáson, hogy megszimatoljon valamit az egyik fa
tövében. Aurél követte a szemével a kutyát, éppen azon gondolkodott ne hívja-e
vissza, amikor egy halványkék villanást látott a fa mögül. A vizsla fülét-farkát
behúzva vinnyogó hangok kíséretében rohant Aurélhoz, és mielőtt a fiú
megakadályozhatta volna, teljes lendülettel felugrott rá. Mindketten
felborultak, majd a földön bukfencezve majdnem begurultak egy csalánbokorba.
Aurél az utolsó pillanatban magával rántotta Bodzát, és egy nedvesebb (de
biztonságosabb) területen landoltak. A vizsla hálásan megnyalta Aurél arcát. A
fiú kicsit bosszúsan végignézett ruházatán, majd miután látta, hogy kedvenc
kendőjének nem esett baja, megsimította a kutya fejét. Ekkor csilingelő nevetés
ütötte meg Aurél fülét. Tekintetével a hang forrása felé fordult. Amikor
megpillantotta a csapás közepén üldögélő és őszinte jókedvvel kacarászó
tündért, a fiú is szélesen elmosolyodott. Flóra volt az, a szőke tündérlány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Flóra! Ja, úgy örülök neked! Téged
kerestelek – mondta neki lelkesen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Tudom – szállt a tündérlány Bodza
hátára. – Bodza már mesélt róla! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél szeme kikerekedett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– A… a kutyám beszélt… hozzád? – csodálkozott
el a fiú.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Persze! Miért, te nem szoktál vele
beszélgetni? – pislogott Flóra meglepetten. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– De hát az állatok nem beszélnek! – ráncolta
össze Aurél a szemöldökét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Dehogynem! Csak figyelni kell rájuk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– És most mit mond Bodza? – térdelt le a
fiú a kutyája elé, és megsimogatta a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Most épp nem mond semmit, te kis
butus! – nevetett fel Flóra, amire Aurél keresztbefonta a karját. Bodza mintha
valóban értette volna, hogy róla van szó, kettőt vakkantott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Mit mondott? – kérdezte rögtön Aurél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Azt mondja, hogy sajnos nem érted őt,
pedig már többször próbált beszélgetni veled. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél szeme elkerekedett. Belenézett a
vizsla bánatos barna szemébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Jaj, Bodza – sóhajtott fel. – Nem
tudtam, hogy értesz engem. Ne haragudj, amiért sokszor csúnya dolgokat mondtam
rád. Tudod, csak dühös voltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">A kutya mintha elmosolyodott volna.
Szelíden végignyalta a fiú arcát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Azt hiszem, ezt lefordítás nélkül is
érted – mondta mosolyogva Flóra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Te minden állattal tudsz beszélgetni? –
érdeklődött Aurél, miután megölelte Bodzát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– A legtöbbel igen. Viszont vannak olyan
állatok, amikkel senki sem tud, még az árnyéktündérek sem, pedig ők majdnem
minden élőlénnyel meg tudják értetni magukat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Árnyéktündérek? – kérdezte meglepetten
a fiú.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ők gonosz lények. Ha valaki hirtelen
nagyon szomorú lesz, biztos lehetsz benne, hogy az ő kezük van a dologban.
Félelmetes dolgokat művelnek. – Flóra elhallgatott, majd idegesen
körülpillantott az erdőben, mintha attól tartana, az árnyéktündérek
kihallgatják őket. – Nem képesek érezni, és mindig ártani akarnak nekünk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– De miért? – Aurél kicsire húzta magát,
és átfonta Bodza nyakát, mintha tőle várna védelmet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ilyen a természetük. De ne aggódj,
harcolunk ellenük. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Én is akarok harcolni! – vágta rá
Aurél azon nyomban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Te ember vagy. Te nem láthatod őket,
ifjú herceg. Most viszont mennem kell. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">A fiú azonban nem akarta, hogy Flóra
távozzon, és utána nyúlt. Ezúttal sikerült elcsípnie a szárnyát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Eressz el, vagy megbánod! – vergődött.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ne menj el! Kérlek. Maradj velem! – Flóra
volt az első és egyetlen barátja, és nagyon szerette volna jobban megismerni. És
nem akart magára maradni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Figyelmeztetlek: ha… – kezdett bele
Flóra. A fiú szája lebiggyedt, és kibukott belőle:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Engem mindenki elhagy! Anya, apa, és…
és most már te is! – Eleresztette a tündérlányt, és átkulcsolta a térdét. A
karjába temette a fejét, és érezte, hogy kibuggyannak az első könnycseppek a
szeméből. Flóra megszeppenve meredt a fiúra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Kérlek, ne sírj! Ha valaki a
közelemben pityeregni kezd, akkor én is…– Elpárásodott szemmel elharapta a
mondat végét. – Jól van, egy kicsit még itt maradok veled, ha segítesz
virágszirmokat gyűjteni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél szeméből rögtön eltűntek a
könnyek, és hálásan Flórára nézett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Milyen virágszirmokat keressünk? – kérdezte
a fiú. Flóra elegáns mozdulattal elővett egy kis listát ametiszt színű
ruhájának zsebéből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Szükségem van holdvirág sziromra,
farkasfog szirmára, mocsárvirág sziromra, és vajvirág fürtjére.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél tátott szájjal bámult a
tündérlányra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ezek valami varázsitalhoz kellenek? – kérdezte
őszinte csodálattal a hangjában.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Dehogy, te butus! A királykisasszony
nyárköszöntő összejöveteléhez kellenek. Ezekből a növényekből készülnek a
legszebb díszek. Magam is ügyesen tudok virágkoszorút fonni és szirmot préselni
– tette hozzá mintegy mellékesen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Királykisasszony? – lelkesült fel
Aurél. – Ugye én is elmehetek az
ünnepségre? Ugye elviszel? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Te nem jöhetsz. Te emberherceg vagy.
De, tudod, mit? Mivel segítesz nekem, hozok neked ajándékot a mulatságról! –
mosolygott rá a tündérlány. Aurél magán kívül volt az örömtől, és felragyogott
az arca.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Igazán? Igazán hozol? – Legszívesebben magához ölelte volna Flórát, de
tudta, azzal összeroppantaná. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ha segítesz – kuncogott a lány. A kisfiú
lelkesen bólogatott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– És mit hozol? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Az titok – rebbent el Flóra titokzatos
mosollyal. – Gyere, megmutatom, miket kell begyűjtened! – fogta meg a kisujját,
és vezetni kezdte. Hamarosan egy aprócska tisztáson értek ki, ami tele volt
különböző színű és illatú virágokkal. Aurél mélyet szippantott a levegőből, és
úgy érezte, feltöltődik. Összemosolygott Flórával. Olyan boldognak érezte magát,
mint még soha életében. Követte a tündérlányt, aki lelkesen magyarázni kezdte,
melyik virág mire lesz felhasználva.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Látod azt a kék virágot? Ajtódísz lesz
belőle. Holdvirágnak hívják. Teliholdkor megmutatja a hazavezető utat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Úgy érted, a tündéreknek? – kérdezte
Aurél. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Flóra elgondolkodott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Szerintem minden elveszettnek. Tudod,
a virágok nem tesznek különbséget. Segítenek a tündéreknek, az egereknek, az
embereknek, még az árnyéktündéreknek is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Kik azok az árnyéktündérek? Olyan
sokszor emlegeted őket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nézd, pont ezt a virágot kerestem!
Ablakdíszt készítek belőle – terelte el a szót a tündérlány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél csekély érdeklődéssel a rózsaszín
virág felé fordult. Flóra tovább csacsogott a bál helyének feldíszítéséről, a
fiú gondolatai azonban az árnyéktündéreknél maradtak. Vajon miféle lények
lehetnek? Flóra szemlátomást fél tőlük. Nem mert újra rákérdezni, hátha Flóra
megsértődik, és otthagyja őt a tisztáson. Az egész napot jóformán együtt
töltötték – Aurél még sohasem volt olyan boldog, mint akkor. Együtt gyűjtötték
a virágokat, és közben önfeledten bolondoztak. Kergetőztek egymással,
bújócskáztak, és mókás történeteket meséltek. Alkonyodott, amikor Flóra közölte
a fiúval, hogy ideje hazatérni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Jaj, ne! – szomorodott el Aurél. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ne búsulj, ifjú herceg! Holnap újra
látjuk egymást! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– És hozol nekem ajándékot? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Hát persze, hisz megígértem! De most
elválnak útjaink. – Már Aurélék háza tájékán jártak; Flóra visszakísérte a
fiút. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Jó mulatást! – mosolygott a fiú a
tündérlányra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Flóra visszamosolygott rá, majd
odarebbent hozzá, és szégyenlősen megpuszilta az arcát. Aurél ajkát halk „oh”
hagyta el, és önkéntelenül is odakapott a kezével. Arca tűzforró volt ott, ahol
a tündérlány megérintette az ajkával. Mondani akart valamit: száját ki-és
becsukta, de még mielőtt megszólalhatott volna, Flóra szőrén-szálán eltűnt.
Szája széles mosolyra húzódott, amit jó ideig nem bírt és nem is akart
letörölni az arcáról. Még akkor is mosolygott, amikor hazaért. Mamája éppen
kedvenc szappanoperája aktuális részét követte feszült figyelemmel a
nappaliban. A kanapén mellette ült sztoikus nyugalommal nagyapja is. Amikor
meghallották a csukódó ajtó zaját, mindketten felé pillantottak. Nagymamája egy
kedves köszöntés után rögtön visszafordult a tévékészülék felé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Mi ez a jókedv, bütyök? Elmúlt a
hasfájásod? – kérdezte kedvesen érdeklődve papája. Szemlátomást örült, hogy
elszabadulhat kicsit a sorozattól.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Jaj, papa, olyan boldog vagyok! – mondta
csillogó szemmel Aurél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Nagymamája igyekezett nem túl szúrós
szemmel nézni rájuk, hiszen ő is örült unokája boldogságának, viszont annak is
örült volna, ha hallja mit mond a vak lány a tévében.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Gyere, bütyök, beszélgessünk a
konyhában – indítványozta nagyapja, miután elkapta felesége pillantását.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Képzeld, végre találtam egy barátot! –
mesélte lelkesen a kisfiú, miközben leültek az asztalhoz. – Olyan idős lehet,
mint én, és Flórának hívják! Egész nap játszottunk. Bújócskáztunk és
virágszirmokat gyűjtöttünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Tehát nem maradtál itthon. Ugye tudod,
hogy nem szép dolog hazudni a nagyszüleidnek?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél kicsit megszeppenve pislogott
nagyapjára. Most jutott csak eszébe, hogy reggel hasfájásra panaszkodva érte
el, hogy otthon maradjon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Ne haragudj, papa. Ki szerettem volna
menni az erdőbe, és nem mertem elmondani. – Megilletődve felpillantott. – Nem
akartalak becsapni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem haragszom rád, kisfiam – mondta
Kornél szelíden. – Viszont, ha el szeretnél menni valahová, mondd meg őszintén.
Amikor hazaértünk, és láttuk, hogy nem vagy a szobádban, Bodza pedig nem
őrködik az udvaron, egyből sejtettem, hol lehetsz. Ha nem értél volna haza egy
óra múlva, keresni kezdtelek volna az erdőben. Tudom, mennyire szereted azt a
helyet. Remélem, nem tértél le az ösvényről – tette hozzá szigorúbban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél hallgatott, nem akart hazudni. Nagyapja
felsóhajtott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Valahogy sejtettem. No de mesélj, ki
az a Flóra?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">A tündérlány nevét hallva Aurél rögtön
felélénkült.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– A legjobb barátom!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nocsak, nocsak! Hol ismerkedtetek
össze? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Amikor elfutottam, rám talált az
erdőben. Ő egy igazi tündér! – magyarázta csillogó szemmel, majd a szája elé
kapta a kezét. Most elárulta Flórát! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Szóval egy tündér – dörzsölgette
nagyapja az állát elmélyülten. – Mit mondtam neked a hazugságról? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem hazudok! Ő tényleg tündér! – erősködött.
Most már mindegy volt, úgyis elmondta már. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Figyelj ide, kisfiam. Amiket meséltem
történeteket tündérekről, boszorkányokról, sárkányokról… Csak mesék. Nem
léteznek, érted? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Aurél megrázta a fejét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem! Nem csak mesék! Léteznek! És
bebizonyítom! – Hangja kezdett egyre kétségbeesettebben csengeni. Nem lehet,
hogy Flóra csak mese! Hisz látta, együtt játszott vele, együtt gyűjtötték a
szirmokat! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– A szirmok! – kiáltott fel Aurél. – Megmutatom
neked, milyen szirmokat szedtünk! – Azzal lázasan kutatni kezdett a zsebében.
Tudta, hogy elrakott legalább három szirmot emlékbe. Hol vannak? Talán kiestek
onnét, amikor bújócskáztak? Nem tűnhettek el! Nagyapja egy darabig türelmesen
figyelte, majd megszólalt: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nyugodtan elmondhatod, hogy egyedül játszottál.
Vagyis nem egyedül, hiszen Bodza veled volt. Nem haragszom rád.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem hazudok! Egy kis réten szedtük a
virágokat. A király lányának ünnepségéhez kellettek. Én is elmentem volna
Flórával, de ő azt mondta, oda csak tündérek mehetnek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Kornél fáradtan megcsóválta a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem hazudok! – ismételte Aurél
indulatosan. – Holnap Flóra ajándékot hoz nekem, és akkor meglátod majd, hogy
igazat mondtam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Aurél – szólalt meg szelíden nagyapja.
– Csak a mesékben léteznek tündérek, és elvarázsolt királylányok. Talán azért
hiszed el, hogy egy tündérrel találkoztál, mert elképzeltél magadnak egy mesét.
Igen, biztos erről lehet szó. Annyira beleélted magad, hogy elhitted, valóban
megtörtént.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem! – csattant fel a kisfiú. – Nem
képzeltem el semmit! Tényleg megtörtént! Miért nem hiszel nekem?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Menj aludni, Aurél. Holnapra kipihened
magadat, és rájössz magad is, hogy ezt az egészet csak kitaláltad. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem kitaláltam! Holnap is találkozom
vele, és azt mondta, hoz nekem ajándékot a tündérkirálylány ünnepségéről! – erősködött
tovább, egyre kétségbeesettebben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Aurél! Mit mondtam? – szólt rá
erélyesebb hangon a férfi. Aurél kissé megszeppent, de dacosan nézett rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– De… – A fiú szája sírásra görbült.
Miért nem hisz neki a nagypapája? Hiszen ez a valóság! Nem lehet, hogy
kitalálta, az egyszerűen… nem! Hiszen látta Flórát, sőt, meg is érintette!
Valóságos volt. Annak kellett lennie. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">Nagyapja ekkor megpuszilta unokája
homlokát, majd intett a fejével a fiú szobája felé. Aurél beletörődötten
felsóhajtott, és a szobájába tért. Az ajtót azonban csak résnyire csukta be, és
félig-meddig hallotta, ahogy a nagyapja telefonál. Az édesapjának. A
beszélgetésből a „baj van”, képzelt barát” és „pszichológus” szavakat hallotta
ki. Harag és szégyen öntötte el, és kirontott a szobájából, majd odaállt
nagyapja elé.</span></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;">– Nem vagyok őrült! – kiáltotta könnyes
szemmel, majd visszarohant és magára csapta az ajtót. Olyan zaklatott
állapotban volt, hogy át sem öltözött pizsamába, úgy, ruhástul aludt el, miután
elapadtak a könnyei. Az éjszaka folyamán többször is felkelt, és Flórát
kereste. Nem! Nem lehet, hogy ez az egész csak egy álom…! </span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8252877741174904954.post-68039251555723356512015-03-29T03:01:00.001-07:002015-04-10T16:22:54.284-07:001. fejezet<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTz_m6_f2uXYRZfc40N8FwVqqomEavFogsqIvQCyDr69rWqzDxE0pxS9YAAU1hrSI7VhbGGUUqVu0BZl36yIqK-N2X1C16kpCPF_agIIiZD5JLJNEimOCY328Mb9i26ZYeBracPtSX6Ts/s1600/fairy_brush_png_by_jecii-d4gfqt1.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTz_m6_f2uXYRZfc40N8FwVqqomEavFogsqIvQCyDr69rWqzDxE0pxS9YAAU1hrSI7VhbGGUUqVu0BZl36yIqK-N2X1C16kpCPF_agIIiZD5JLJNEimOCY328Mb9i26ZYeBracPtSX6Ts/s1600/fairy_brush_png_by_jecii-d4gfqt1.png" height="320" width="221" /></a></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>Sziasztok!</i></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><i>Elkezdtünk barátnőmmel, Caulkerrel közösen írni egy Pécsett, a Mecsekben játszódó, tündéres történetet. A név senkit ne tévesszen meg - Arlene- én amúgy Luna vagyok. :D Reméljük, el fogja nyeri a tetszéseteket. Fülszöveget az oldalsávban találtok. Jó olvasást, várjuk véleményeiteket, boldoggá tennétek vele minket! :) Nincs prológus, de fogadjátok szeretettel az első fejezetet! :) </i></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
magányosan üldögélt kedvenc könyve társaságában, és elmélyülten olvasott.
Teljesen belefeledkezett – a képek megelevenedtek előtte, és gondolatban távoli
vidékeken járt. Képzelete megtelt sárkányokkal, lovagokkal, és tündérekkel; ő
volt a bátor vitéz, ki megmenti hercegnőjét tornyából, a legkisebb fiú, ki
szerencsét próbál, a szegénylegény, ki kincset talál. Együtt örült, sírt,
kacagott a szereplőkkel, akik barátként üdvözölték őt. A könyvek voltak az ő
vára, ahova bármikor visszahúzódhatott. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
ugyan még csupán egy éve tudott olvasni, viszont ez alatt a rövid idő alatt is
kiolvasta már a nagyszülei könyvszekrényében sorakozó könyvek felét. Kedvencei
a mesekönyvek voltak, igaz ilyenből csak három akadt a házban. Talált egy pár
érdekes című könyvet is, azonban amikor nagyija meglátta a kezében, rögtön
száműzte őket a legfelső polcra. A fiú nem értette mi lehet a baj „Villannal</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;">”*,
„Freddel”** vagy „Gugolóval”***, de tiszteletben tartotta idős rokona döntését, és
nem foglalkozott a felső polccal, amit magában csak „zárolt részlegnek”
nevezett.</span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Már
az utolsó oldalaknál járt a könyvben, amikor is csengetés hangjára lett
figyelmes. Azon nyomban felpattant, és izgatottan a bejárati ajtóhoz rohant,
megelőzve nagyszüleit. Valósággal feltépte az ajtót, ahol édesapja és édesanyja
állt. Két hetes üzleti útra mentek Prágába, és Aurélt addig a nagyszülőkre
bízták. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Apa! Anya! – kiáltott fel a fiú kitörő örömmel, és szorosan átölelte szüleit. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Szerbusz, fiam! – köszöntötte visszafogottan apja.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Édesanyja
lágy csókot lehelt Aurél rózsás arcára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Jó fiú voltál? – kérdezte, majd választ sem várva folytatta. – Nézd csak, mit hoztunk
neked! – Azzal egy halványpiros papírral burkolt, arany masnival átkötött
csomagot nyújtott át a fiúnak. Aurél lelkes arccal vette át, és leszakította a
masnit az ajándékról. A dobozból egy világosbarna mackó került elő, hasára egy
képet hímeztek, sárga fonállal. A kép egy hidat és hátterében egy csúcsos
épületet ábrázolt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Tetszik, kincsem? – fordult a fiúhoz édesanyja.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
fancsali képet vágott. Egyrészt, mert már kinőtt a mackókorszakából, másrészt,
mert tudta, hogy az efféle ajándék mindig ugyanazt jelentette. Szülei minden
alkalommal játékmedvét vettek neki, ha valami hosszabb útra készülnek. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
A Károly hidat ábrázolja a Moldva folyó felett – mondta tanároskodó hangon
apja, és leguggolt mellé. – Ez Európa egyik legrégibb hídja.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Elvisztek oda? Én is veletek mehetek? – szorította magához a fiú a játékmackót,
és már-már könyörögve nézett fel édesapjára és édesanyjára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
szülei összenéztek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Miről beszélsz kisfiam? – kérdezte édesanyja, és kisimított egy hajszálat a fiú
arcából.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Elmentek! – kiáltotta a fiú indulatosan. – Elmentek, és megint nem visztek
magatokkal!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Szülei
bánatosan összenéztek. Végszóra előkerült Aurél nagyapja is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Rezső, Amália! – köszöntötte őket
szívélyesen, majd tekintete unokája arcára tévedt. – Mi a baj, bütyök? Miért
vagy ilyen feldúlt?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
El kell vinniük magukkal! – fakadt ki Aurél. – Már hat éves vagyok!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Majd legközelebb elviszünk, rendben? – mosolygott a fiúra Aurél édesapja. – De most nem tarthatsz velünk.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ahogy
ezt kimondta, a fiú szeme könnybe lábadt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Kérlek! Jó voltam, segítettem a mamának és a papának! Azt mondtátok, ha
segítek, akkor magatokkal visztek! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Értsd meg, Aurél, most nem jöhetsz velünk! – sóhajtott fel Amália. – De hozunk sok szép ajándékot! Mit szólsz,
kincsem? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nem kell az ajándék! Nekem ti kelletek! – sírta el magát a fiú, és átölelte
édesanyja lábát. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">A
kis előtérben kínos csend állt be. A szülők Aurélra meredtek, nagyapja viszont
korát meghazudtoló fürgeséggel térdelt le unokája mellé.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Ne sírj, bütyök! Jól megleszünk itt. Megint elviszlek a Dömörkapuhoz, tudod
ahhoz a helyhez, ahol azt a szép követ találtad. Meg aztán biztos halálra is
unnád magad egy üzleti úton – vigasztalta Aurélt, majd egy gyors, mérges
pillantást vetett fiára, és menyére. A válasz kicsit megnyugtatta a fiút.
Elengedte Amália lábát, sírósan rámosolygott nagyapjára, és felszaladt a
szobájába. Amikor felért, magára zárta az ajtót. Kicsit még pityergett, amiért
a szülei újra nem tartják be a szavukat. Becsapottnak érezte magát, és
magányosnak. Párnája alól előkotorta kedvenc ruhadarabját, egy túlméretezett
kendőt. Aurélt már az megnyugtatta, hogy ránézett. A kendő mohazöld volt,
sarkában egyszerű drapp mintákkal. Nagyszülei padlásán találta, egy fiókban.
Lekuporodott az ágyra, lábát felhúzta, és magához szorította a kendőt, melynek
az illatát mélyen beszívta orrába. Föld– és virágillat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Aurél! – kopogtatott be a fiú nagymamája az ajtón. – Gyere le, kész a sütemény!
A kedvenced, sütőtökös pite! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nem kérek! – szólt vissza neki a fiú sebzetten. Nem volt más vágya, csak az,
hogy szülei vele maradjanak. De minduntalan elutaztak, és alig tartózkodtak
otthon. Jóformán több időt töltött a nagyszülei házában, mint odahaza. A
nagyszülők kertes házát sokkal közelebb érezte magához, mint otthonát, egy tízemeletes
ház nyolcadik emeletét Kertvárosban. Nem szerette, hogy nem tarthat kisállatot,
nem ültethet virágot sehova, és az ablakból kinézve egy betonrengeteget lát az
erdő helyett. Itt nagyszüleinél a ház mögött varázslatos kert terebélyesedett
el, mindenféle zöldséggel és gyümölcsfával. A kert hátsó végében egy fából
összeeszkábált kiskapu egyenesen az erdőbe nyílt. A barátságos összhatást pedig
csak fokozta egy pajkos vizsla jelenléte.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Direkt a te kedvért sütöttem! Na, gyere, bütyök! – invitálta a nagymamája, ám
Aurél nem mozdult, csak még jobban szorította magához a kendőt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Aurél! – hallatszott ekkor Rezső jóval erélyesebb hangja. A fiú felkapta a
fejét, és felkönyökölt. Édesapja szigorú, kemény fellépésű férfi volt, és Aurél
kissé tartott tőle. Sohasem bántotta őt, egyszer sem emelt kezet rá, de ha
kellett, fel tudott lépni erélyesen, és fel is lépett. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Megyek… – sóhajtott fel a fiú, és feltápászkodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Tekintete
a kezében tartott kendőre siklott. Mindig erőt adott neki, ha szüksége volt rá.
Pillanatnyi ötlettől vezérelve a nyakára tekerte a ruhadarabot. Útban az ajtó
felé lopva rápillantott az asztala feletti tükörre. Sokkal magabiztosabbnak, és
kevésbé feldúltnak látta magát, mint amilyennek érezte. Még egyszer
felsóhajtott, és lenyomta a kilincset. A folyosón szembe találta magát apjával,
és nagymamájával, aki kicsit megszeppentnek tűnt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
lement velük a konyhába, ahol is helyet foglaltak. A fiú nagymamája letette
unokája elé a süteményt, de ő nem nyúlt hozzá. Egyszeriben elment az étvágya,
és összeszorult a torka, ahogy arra gondolt, a szülei megint elutaznak annak
ellenére, hogy azt ígérték, vele maradnak. Ezt igazságtalannak tartotta, és
alig bírta visszafogni könnyeit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Hé, bütyök! Fel a fejjel. Kóstold csak meg, ízleni fog! – veregette hátba
barátságosan Aurélt a nagyapja. A fiú szomorúan felsóhajtott, és mivel nem
akart csalódást okozni neki, a szájába vett egy falatot. Gépiesen megrágta és
lenyelte, ami nehezen ment neki a torkában lévő gombóc miatt. Feszült csend
állt be.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ebben
a pillanatban lépett be Amália a konyhába. Kedvesnek szánt mosolya rögtön
eltűnt arcáról, amikor észrevette, milyen ruhadarab van a fia nyakában. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Hol találtad ezt a kendőt? – szegezte dühösen a kérdést Aurélnak, majd kicsit
enyhébb hangon hozzátette: – Kincsem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
megszeppenve nézett anyjára. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
A padláson találtam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Amália
dühösen pillantott a nagyszülőkre.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Megkértelek titeket, hogy dobjátok ki!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Anyja
haragja Aurélra is átterjedt. Felpattant az asztaltól, és vádlón szüleire
kiáltott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Ne bántsd a nagyiékat! Ők mindig vigyáztak rám, és nem hagytak magamra napokig!
Ti pedig megint elmentek! Nem is törődtök velem! Gyűlöllek titeket! – Azzal meg
sem várva szülei reakcióját, kiszaladt az ajtón. Hallotta, hogy szülei utána
szólnak, és kirontanak ők is az ajtón a nevét kiabálva, ám ő belevetette magát
az erdőbe. Vakon szaladt előre, miközben folytak arcáról a könnyek. Nem tudta,
hova fog kilyukadni, de nem is érdekelte. Szélsebesen szedte a lábait, és a
nekicsapódó bokrok ágai felkaristolták a bőrét. Egyszer még el is esett egy
kiálló gyökérben, de azon nyomban fölkelt, és haladt tovább. A szülei léptei
jócskán elmaradoztak mögötte, és a kiáltásaik is egyre messzebbről
hallatszottak. Hamarosan elhagyta az ereje, és kimerülten rogyott le egy farönkre.
Hevesen kapkodta a levegőt, és meg kellett fognia a fejét, úgy szédelgett. Egy
ideig ebben a pózban kuporgott a farönkön. Szíve heves dobolásától csak még
jobban elfogta a szédülés. Néhány perc múlva jobban érezte magát. Felpillantott
a földről, és fülét hegyezve várta, hogy szülei felbukkanjanak. Az idő
csigalassúsággal vánszorgott, azonban a levelek susogásán, és az erdei kis
állatok motozásán kívül nem hallott semmit. Aurél óvatosan felállt a rönkről,
és körülnézett. Minden oldalról magas fák, és sűrű bozótos fogta körül. Az
ösvény, amelyen elindult, teljesen eltűnt. Aurélt újra elfogta a sírás. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMoqs7C6GWjfaM4KAuFqAvkMkuDUDZF9_KPJtqRk3-AYPSSRrOEp8vaMquznT4Sm4IZ0yZ-NPoYxHS14vvEf61Mb0NpwYdhTCdmpa-97ixLoOloGWYtWnOvixu3_Cigwc6OxbI-0P9HEE/s1600/867b61a4eee289cc19c7a4b3d569a263c-d39bvpy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMoqs7C6GWjfaM4KAuFqAvkMkuDUDZF9_KPJtqRk3-AYPSSRrOEp8vaMquznT4Sm4IZ0yZ-NPoYxHS14vvEf61Mb0NpwYdhTCdmpa-97ixLoOloGWYtWnOvixu3_Cigwc6OxbI-0P9HEE/s1600/867b61a4eee289cc19c7a4b3d569a263c-d39bvpy.jpg" height="213" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Egyedül
van, eltévedt, és hirtelen olyan fáradtság lett úrrá rajta, mintha egy álló
napig futott volna. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Ekkor
egy kicsi, ezüstszínben derengő, lebegő alak tűnt fel előtte. Alig lehetett
nagyobb egy toboznál. Ahogy közeledett felé, Aurélon elhatalmasodott a félelem,
de egyszerűen nem bírt se megmozdulni, se másfelé nézni. Az entitás
karnyújtásnyi távolságra állt meg tőle, így a fiú jobban szemügyre tudta venni.
Hatalmas kő esett le a szívéről, amikor rájött, hogy egy tündérrel találta
szembe magát. Nagyapja gyakran mesélt az erdőkben bujkáló tündérekről és
törpökről. Találkozni akart velük, és megesett, hogy éjszakánként titokban
kiült a kertbe, és hívta őket, hogy jelenjenek meg. Még ételt is kikészített
nekik. De mindez idáig nem jártak sikerrel próbálkozásai…<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
pontosan így képzelte el a tündéreket. Álomszépnek látta hosszú, fehéres-szőke
hajával, halványlila, apró virágmintás ruhájával, és csillogó, ezüstszín
szárnyaival. Megbűvölten, tátott szájjal bámulta, és óvatosan, kissé reszkető
kézzel kinyújtotta felé a kezét. A jelenés érdeklődve figyelte a fiú minden
mozzanatát. Amikor Aurél felé nyúlt, a kis teremtmény lelkesen közelebb repült
hozzá, és kis kezével megragadta a fiú mutatóujját. Aurél megijedt a hirtelen
mozdulattól, viszont a tündér érintése olyan nyugtató hatással volt rá, hogy
minden aggodalma és félelme elillant. Egy pillanatig úgy érezte, hazatalált. A
gondolatra megrázta a fejét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Te… ki vagy? – kérdezte a fiú elbűvölten, suttogva. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
A nevem Flóra. Mi bánt, ifjú herceg? – kérdezte a tündér, miközben
megrebbentette tündöklő szárnyát, mely apró, ezüstszín szikrákat szórt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
felvonta a szemöldökét, és megrázta a fejét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Én nem vagyok herceg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nem? – csodálkozott el őszintén a tündérlány. – De… ezt nem értem. Ha nem vagy
herceg, miért ilyen szőke a hajad? – Flóra tekintetében őszinte kíváncsiság és
meglepettség ült. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Anyának is szőke.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Édesanyád a királyné? – nézett fel Flóra mély tisztelettel a fiúra. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Akkor még kevesebb ideje lenne rám – motyogta maga elé Aurél.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Mit mondasz? – kérdezte érdeklődve a tündérlány.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nem fontos. Az én nevem Aurél – mutatkozott be illedelmesen a fiú, és erős
késztetést érzett arra, hogy meghajoljon Flóra előtt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nagyon örülök, hogy megismerhettelek Aurél herceg – mondta a lány olyan
ünnepélyesen, mintha a miniszterelnök fogadásán lennének. A kis tündér még egy
illemkönyvbe illő pukedlit is bemutatott a fiúnak.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Már mondtam, hogy nem vagyok herceg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Szerintem az vagy – jegyezte meg lágyan Flóra. – Ahonnan én jövök, minden
előkelőségnek ilyen szőke haja van. A király lányának is, aki mellesleg igen jó
barátom – tette hozzá cinkos kacsintással.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
A király lánya? – kerekedett ki Aurél szeme. – Mint a mesékben?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Ó, butus fiú! – koppintott rá a tündérlány játékosan Aurél orrára, majd
felkuncogott. – Hát nem tudtad? A mesék mind igazak!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">Aurél
szeme még jobban kikerekedett, majd arcán izgatott és kíváncsi kifejezés jelent
meg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Mind? Az… az összes? A Pokémon is? – kérdezte csillogó szemmel. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Mi az a Pokémon? – Ezúttal Flóra csodálkozott el.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Az is egy mese! Egy fiúról és egy sárga egérről!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Sárga? De hisz az egerek nem lehetnek sárgák!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Akkor… nem is igazak a mesék? – biggyedt le Aurél szája csalódottan.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Én nem ismerek ilyen meséket. Én az erdei lényekről való meséket ismerem. – Flóra
Aurél vállára szállt, és letelepedett rá. A fiú felnevetett, amikor a
tündérlány szárnya hozzáért a nyakához. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Hé! Ez csiklandoz! – kacagott, amire Flóra összehúzta a szárnyát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Nem… nem volt szándékos – kért elnézést a tündérlány némiképp sértődötten. – De te hogy kerültél ide? Egy emberherceg az
erdőbe?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Eltévedtem… Anya és apa megint elutaznak, de nem visznek magukkal! Azt mondták,
velük mehetek! De hazudtak… – Aurélnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy ne
sírja el magát. De nem mutatkozhat gyengének egy lány előtt!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Ó…! Úgy sajnálom – szólt együttérzően, és megérintette apró kezével a fiú lágy
fürtökben leomló haját. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Magaddal viszel? Kérlek, vigyél magaddal! – emelte a fiú a tenyerébe a
tündérlányt, és könyörögve nézett le rá.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Azt… azt nem lehet – rázta meg Flóra a fejét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Miért nem? Kérlek!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Mert te ember vagy.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
De… – tiltakozott Aurél, ám ekkor léptek és kiáltozás hangjai ütötték meg
fülüket. A fiút szólongatták. Flóra megdermedt, és arcára riadalom ült ki.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;">–
Most mennem kell. Viszlát, ifjú herceg! – rebbent el. Aurél utána nyúlt, és
sikerült elérnie a szárnyát, ám a tündérlány kiszabadította magát. A fiú
lehorgasztott fejjel, szomorúan állt, a tenyerét bámulva, melyen ezüstösen
csillogott a tündérlány szárnyáról lehulló por. Szaggatottan kifújta a levegőt,
és azt kívánta, bárcsak ő is tündér lenne… Hacsak egy napra is.<o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>* Villon</i></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>** Freud</i></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt;"><i>*** Gogol</i></span></div>
</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/00024150821955318317noreply@blogger.com2